Egyik kedves ismerősöm ismerősének az ismerőse - nevezzük Péternek - lassan 10 éve külföldön él és dolgozik, de itthon szeretne majd családot alapítani, tervezgeti a hazajövetelt. Rövid, tavaszi családlátogatása alkalmával összefutottunk páran, meséltük neki, hogy aznap lesz egy tüntetés és felvetettük, hogy tartson velünk, úgyis hosszú a séta, jó az idő, közben tudunk beszélgetni. Péter tipikusan olyan ember, akinek az a hozzáállása a politikához, hogy inkább nincs is véleménye, mivel ő úgysem lakik itthon, ráadásul szegény kis gekkója is épp depis, hagyjuk már, van jobb dolga.

Alapvetően kíváncsiságból, de eljött, kérdezgetett a tüntetés okáról és érdeklődve hallgatta, mi folyik épp az országban, ahová haza akar jönni. Csináltunk közös fotót, amit meg is osztottunk ismerőseinkkel. Nem kellett sokat várni, nagyjából 1 perc alatt hívta őt ... - legyen a neve Zita -, hogy mégis mit képzel magáról, hogy ott bohóckodik ezen a tüntetésen és hagyja, hogy hülyét csináljanak belőle, hiszen így nem lesz állása itthon egy év múlva és ő sem fogja beajánlani sehova. A történethez hozzátartozik, hogy Zita egy nagy város önkormányzatánál dolgozik magas beosztásban, tehát valóban jó eséllyel tudna Péternek segíteni az elhelyezkedésben. Ebből a nagy városból nem ez az első, hasonló történet, de lehet tudni, hogy máshol is hasonló célozgatások, fenyegetések, kirúgások történnek.  

Én csak azt kérdezném ezektől a Zitáktól, hogy olyan országban szeretnétek élni, ahol arra hivatkozva nem kaptok esetleg állást, mert kiálltok egy ügy mellett? Jó világ lesz-e akkor, ha valakinek csak az lehet a véleménye, amit a mindenkori hatalom belésulykol, vagy szeretné, ha majd egy önállóan gondolkodni képes gyereke lenne, akinek nem bátorságra lesz szüksége ahhoz, hogy tiltakozzon valami jogtalanság ellen, hanem csak józan észre és igazságérzetre? 

A napokban volt hír, hogy az Origo véletlenül csak "egy férfi"-nek nevezte, s nem afrikai-migráns-majmozta le  kapásból Mamoudou Gassamat az esetről szóló cikkében. A felismeréstől annyira megijedhetett a szerző, hogy remegő kezekkel inkább le is törölte az egészet, majd vélhetően a 888.hu segítségét kérte, hogy rutinból alázzák kicsit a hőst, így megkaphatta később azokat a jelzőket, amelyek az origos cikkből méltánytalanul kimaradtak. Mire a csúnya sorosbérenc oldalak elkezdtek volna kárörvendeni a tévesztésen, már újra kitették változatlan formában a cikket, mintha mi se történt volna, pedig mindannyian sejthetjük, hogy aznap, ott,  "egy ember" elveszítette az állását.  Pedig a 888.hu mindent megtett érte: annyira kapkodtak az írással, hogy az akkor otthagyott elgépelés nyoma még azóta is ott virít a cikk végén, elrontva ezzel az ötletesen bújtatott propaganda üzenetet, miszerint magasabbra kell építeni a kerítést.

Az Origo esetében még meg is értem a túlzott önkontrollt, de a normális, kormánytól függetlenül dolgozó emberek hétköznapi életében is jelen van már. Talán mondanom sem kell, hogy Péter búcsúzáskor már előre azt kérte, hogy legközelebbi találkozásunkkor ne rakjunk fel közös képet. Ez nagyon szomorú, mert elérték, hogy a fenyegetést már meg se várja az ember, mert tudja vagy tudni véli, mi lenne a következmény.

Működik az öncenzúra. Megint.

Ez lenne a normális, Zitáim?