Bevallom,csalódottan mentem haza a vasárnap esti tüntetésről. Már másodszor nem sikerült kitűzni az EU-s zászlót, pedig a tömeg meglett volna hozzá. Persze kell olyan is, aki hergeli a többieket, hangulatfelelős, na de nem CSAK ilyenek kellenek. Benne volt az erő a tömegben és nem használta ki. "Kis" séta után haza is mentünk annyival, hogy nem lesz ebből megint semmi, talán, ha még többen lettünk volna... Nem a 80 éves Józsi bácsitól várom én, hogy kijöjjön a térre, hanem például azoktól, akik jót röhögnek Bödőcs zseniális videóin, meg akiknek nem tetszik a rendszer, de inkább az esti sört választják a tüntetés helyett. Klasszikus fotelforradalmárok, mind ismerünk ilyet.
Másnap viszont történt valami olyan, amire talán még a Fidesz sem számított: spontán tüntetés alakult ki annak hírére, hogy Áder aláírta a lex CEU-t. Minden nagyon hasonlított a vasárnapihoz, egy fontos különbség azonban mégis akadt, ugyanis sikerült kitűzni a zászlót. No nem a Parlamentre, hanem a Magyar Rádió épületére, de ott volt!
Mi múlik egy zászló kitűzésén? Az, hogy az emberek elkezdték elhinni, hogy sikerülhet. Palik Laci mondogatta régen, amikor egy tehetséges fiatal mindig elbaltázott valamit az utolsó pillanatban és emiatt sorozatosan elmaradt a várva várt első győzelem, hogy "csak el kell hinnie, hogy tud nyerni".
Hétfő éjjel elhittük.
Az EU-s zászló kitűzése egy ugyanolyan szimbolikus jelentőségű dolog, mint Orbánnak a Várba való felköltözés. Tulajdonképpen senki se lepődne meg rajta, ha rövid időn belül majd a korona is követné őt. Jelenleg pedig a CEU-ügy képvisel mindent, ami a kormánnyal való szembenállást jelképezi. Már nem kérdés, hogy ez a tüntetéssorozat csak a CEU-ról szól-e. Itt már a törvény visszavonása esetén se kopna el a lendület, hiszen még annyi minden miatt érezzük azt, hogy elegünk van. Már rég nem csak "szabad ország, szabad egyetem" megy skandálásként, hanem főleg a kormányt és annak kiemelt vezetőit válogatott, kreatív szövegekkel szidalmazó mondatok. A humor pedig olyan forrás, amivel nehéz harcolni, mert az ember csak magából csinál hülyét.
Szerdán újra sikerült kicsit nyerni, ráadásul - ellentétben a 2006-os zavargásokkal - békés úton. Az Oktogon elfoglalása egy újabb győzelem, ami megint megerősíti az embereket abban, hogy nincs itt még minden veszve. Hirtelen mintha megvilágosodott volna a fiatalság. Az eddig politikával csak ímmel-ámmal foglalkozó fiatalok most nem a radikális jobboldal felé fordultak, hiszen nem a gyűlölet vezeti őket, hanem az egészséges szabadságvágy dolgozik bennük. Ez a generáció már így nőtt fel és Orbán ezt nagyon nem érti. Nem is tud vele mit kezdeni, hiszen ő mindig erőből politizál. Türelem kell most és kitartás, ez lehet a kormány veszte.
Patience is not passive, on the contrary, it is active, it is concentrated strength. (Edward Bulwer-Lytton)
A türelem nem egy passzív dolog, ellenkezőleg, az aktivitást jelenti, valójában az erőfeszítéseink összpontosításáról van szó. (Edward Bulwer-Lytton)