Tamás Gáspár Miklós előállt egy bizarr gondolattal. Olyannyira bizarr, hogy első olvasásra csak néztem, hogy hol van a poén, amit nem vettem észre. Szerinte minden, a jobbtól kicsit is balra álló ellenzéki párt álljon félre és hagyja egyedüliként indulni az MSZP-t, vagy ha erre nem hajlandók, akkor legalább a szavazóiknak legyen annyi eszük, hogy nem voksolnak az esélytelenebb pártokra. Tehát arra az indulóra kellene most szavaznia a csalódott embereknek, aminek a korábbi támogatói nagyrészt most más pártokra szavaznak, vagy inkább nem is szavaznak? Bravó!
Elmélete - miszerint a kisebb pártok könnyen megtehetnék, hogy félreállnak az MSZP útjából - se nem indokolt, se nem logikus, ráadásul hülyék lennének önszántukból politikai öngyilkosságot elkövetni, tekintve, hogy nekik még nagyon meg se térülhetett (elsősorban nem anyagilag értem a megtérülést) az az energia, amit eddig belefektettek a létezésükbe.
Bár TGM többször hangsúlyozza, hogy ő személy szerint nem MSZP-fan, a harmadik után már nekem kezd kínos lenni, hogy mennyire erőlteti. Én mondjuk el is hiszem neki, hogy nem szavazna rájuk, csak azt nem értem, hogy ő miért nem hiszi el ugyanezt a kormányt váltani akarók többségéről. Már régen nem a határozottan pártot választó, biztos szavazók meggyőzéséről szól a választás, hanem épp azon bizonytalanokról, akik akkor se szavaznának az MSZP-re (se a Fideszre, hozzáteszem), ha egypártrendszer lenne és puskát tartanának a fejükhöz. Biztos vannak olyanok, akik két válás után újra hozzámennek az elsőhöz, de azért nem ez a jellemző. Részben az MSZP belső válsága vezetett a politikával szemben érezhető kiábrándultsághoz és apátiához, amit annyira nehéz kezelni, hogy néha már egy-egy párszázas nagyságrendű tüntetésre is azt mondjuk, sokan voltak. Hátbaveregetjük magunkat, hogy végülis jó az az eredmény, amit sikerült nagy nehezen kicsikarni a választásokból, mert megnyertünk több választókerületet és a több, az több, mint az egy, ami rossz, tehát a több az jó. Logikus, nem?
Csalódtam az MSZP-ben. Eldöntöttem, hogy nem szavazok az MSZP-re. Még rosszabb jött. Tehát inkább mégis őket választom, mert azóta voltak kormányon/bizonyítottak/új emberekkel van feltöltve/nincsenek belső ellentétek....oh, wait, egyik sem igaz!
Ebben az országban egy olyan politikai özönvízre lenne tömeges igény, ami eltakarítja mindazt, ami bemocskolódott a korrupt kormányzások alatt, mert nehéz már megkülönböztetni a jót a rossztól. A balosok elnézőek a simongáborokkal, mint ahogy a fideszesek is a rogánantilopokkal szemben. Ezt a meglévő igényt felismerve időről időre jelennek meg pártok, akik hirdetik az elmúltnyolcév, elmúlthúszév, elmúlthuszonxév, valamint a jelenlegi politikai pártok elutasítását, csakhogy közben ők is szép lassan a rendszer részeivé válnak. A "Lehet más a politika" is csak "LMP" ma már. Akik komolyan gondolták az eredeti szlogent, továbbálltak. Egy új formációnak ez a hozzáállás csak nagyon rövid ideig tud igazán hiteles lenni, ezért nehéz ezt a lendületet kihasználni és robbanásszerűen kormányt váltani vele.
Ha meg nincs új, maradnak az eddigiek és nincs más lehetőség az összefogáson kívül, ami legalább lefedi a választók nagyobb részének pártpreferenciáját. A megoldást inkább egy minél szélesebb körű összefogás jelenthetné, ahol a hangsúly a kormányváltáson van elsősorban és nem a rivalizáláson.
p. s.: Elolvastam még egyszer a cikket, sajnos a poént azóta se találtam. Viccnek meg kicsit erős.
